Országszerte használt csíkszeredai kaszálógépek

Országszerte használt csíkszeredai kaszálógépek

Kiváló minőségű kaszálógépeket gyártanak egy csíkszeredai műhelyben. Eddig 920 darab gurult le a kicsi – de egész Romániában egyedüli – gyártósorról. Úgy tűnik, Csíkszeredában mégsem halt ki teljesen a gépipar: a traktorgyár szomszédságában megmaradt a gépgyártás egy csírája.

A kilencvenes évek elejére datálható a csíkszeredai kaszálógépgyártás kezdete: Erdély Sándor mérnök gondolt egy nagyot, és szabadidejében megtervezte az első kaszálógép prototípusát.

A kezdetek, avagy a prototípustól Lázárfalváig
De induljunk el a csempekályha sarkától, hogy megértsük, az éveken át a traktorgyár technológusaként, majd a tervezőosztály főnökeként, legutóbb pedig koncessziós főmérnökként dolgozó Erdély Sándor miért adta fejét mezőgazdasági gépek tervezésére és gyártására.

„A rendszerváltozás utáni években már gyengélkedett a traktorgyár, én pedig azon gondolkodtam, merre tudnék lépni, ha nem lesz sikeres a gyár privatizációja. Utólag kiderült, hogy az alkalmazottak számára megfelelő privatizáció tényleg nem jött össze. A komoly kérőnek számító olasz alkatrészgyártó cég sikertelenül próbálkozott a traktorgyár felvásárlásával, ezért Nagybányán nyitotta meg székhelyét, ahol félezer embernek adott munkát. De hát ilyen nálunk a privatizáció” – mesél a kilencvenes évek egyik zűrös időszakáról Erdély Sándor, aki 1991–1992-ben megtervezte az első kaszálógép prototípusát. A fogaskerekeket a traktorgyárban, a többi alkatrészt pedig kis magáncégekkel gyártatta le, majd amikor kész volt a masina, azt egy ismerősnek adta ingyen, hogy használja.

„Lázárfalvára került a gép, amivel három nyáron vágták a füvet. A tulajdonost arra kértem, minél többet dolgozzon vele, hogy az észrevételek alapján hozzáfoghassanak a sorozatgyártáshoz. Sok hasznos ötletet kaptam, amit a következő gépek összeszerelésénél fel is használtam” – emlékszik vissza.

A zéró sorozattól a 920. darabig
Erdély Sándor délelőtt a felső traktorgyárban, délután pedig a bérelt műhelyben dolgozott. 1993-ban legyártott három gépet – vagyis a zéró sorozatot –, amit ugyancsak Lázárfalvára és Menaságra adott el. „A következő esztendőben már elkészült húsz darab, amiből egyet bevittem a brassói kutatóintézetbe, ahol két éven át használták, aztán megadták a szabadalmaztatási engedélyt. 1998-ban hatvan, ’99-ben nyolcvan, a következő évtizedben pedig évi 80-90 darabot gyártottunk.”

2007-ig az alkatrészek egy részét a szentegyházi Mihály Áron műhelyében és az ugyancsak szentegyházi Gábor Áron Szakközépiskolában öntötték, három esztendeje viszont a Honda-motorokat leszámítva már mindent a saját műhelyében készít. Még a kerékfelniket is. A hőskorban – a kilencvenes években – a munkások délelőtt a traktorgyárban, délután pedig Erdély Sándor műhelyében dolgoztak. Így ment ez egészen az ezredfordulóig, amikor az Új Kézfogás Közalapítvány segítségével gépeket vásárolt, a hat alkalmazottal együtt otthagyta a gyárat, és hozzálátott az egész napos gyártáshoz.

„Szájról szájra terjedt a kaszálógépek híre. Jöttek is a megrendelések: Csíkszentdomokosra eddig mintegy kétszáz, egy Beszterce megyei faluba pedig harminc gépet gyártottunk. Jól emlékszem, amikor onnan egyszerre egy mikrobusznyi földműves érkezett, hogy gépet rendeljen. Salamáson és környékén száz gépem teljesít szolgálatot. A Gyimesekben van a legtöbb, ott kétszázötven masinám pufog. Oda egyébként szélesített kerekűeket gyártunk, hogy biztosabban haladjanak a hegyoldalban” – sorolja a Techsan névre hallgató kaszálógépek szolgálati helyeit a gyártómérnök.

Az állami mezőgazdasági támogatás – szubvenció – ideje alatt kicsit megcsappant az érdeklődés, mivel számos cég hozott be külföldi, alig használt gépeket. „A csökkenő érdeklődés miatt négy éve kiállításokra járunk. Ezeknek köszönhetően ma már Drobeta Turnu Severinben és Târgu Jiuban is van kaszálógépünk. Egy román településen maga a pap reklámozza a Techsant, ugyanis egy kiállításon vele, illetve az ő cégével kötöttünk szerződést. Amióta lejárt a támogatás, azóta megint megnőtt a rendelések száma. Most már 920 legyártott darabnál tartunk.”

A ceruzától a számítógépes tervezésig
Mitől jobb az Erdély-féle kaszálógép, mint mondjuk a jól ismert Carpatina? „Sokkal egyszerűbb a felépítése, ezáltal kevesebb a romlásveszély. Ugyanakkor felhasználtuk a visszajelzéseket, például állíthatóvá tettük a szarvazatot, hogy a magas személyeknek munka közben ne álljon el a hátuk. Azt is mondhatom, a tizenakárhány esztendő alatt tökéletesre fejlesztettük a gépet” – érvel sajátja mellett a tervezőmérnök, aki úgy tudja, ma már messze vidéken csak ő gyárt kaszálógépet. Van benne valami, ugyanis az udvarhelyi, a bukaresti és a szászvárosi kaszálógépek gyártása valóban megszűnt.

A csíkszeredai mezőgazdasági gépek palettája viszont szélesedett: Erdély ma már kapagépeket is készít, abból húszat már értékesített. A visszajelzések pozitívak. Épp most adott le egy közel kétszázezer eurós pályázatot, amiből – sikeres elbírálás esetén – marógépet és esztergapadot vásárolna. A kapagépet már nem ő, hanem fia tervezte, mégpedig számítógépen. Az utánpótlás tehát adott. „Édesapám kovács volt, ő a vasat ütötte, én már ceruzával terveztem a kaszálógépet, a fiam pedig számítógépen rajzol. Hát nem érdekes ez a fejlődés?”

Nem csoda hát, ha Erdély Sándor akkor sem cselekedne másképp, ha visszaforgathatná húsz esztendővel az idő kerekét. Mert mennyivel unalmasabb lenne az ember élete, ha nem a szakmájában dolgozna – vallja ő, aki gyermekkorában is a gépek világában érezte igazán otthon magát: repülőmodellező volt. Két modellje el is repült…

Hargita Népe
honline.ro
http://honline.ro/?action=emberek&phase=5035

(107)

Hozzászólások